A CAPOEIRA a brazil népi kultúra egyik legkifejezőbb jelensége. Táncos, harcias, akrobatikus és játékos elemek egyvelegéből jött létre, aki pedig űzi, a capoeirista, egyszerre táncos, akrobata művész, zenész és költő, aki ápolja a brazil kultúra gyökereit és átörökíti azt a jövőnek.
A capoeira eredete a gyarmatosítás idejére és a rabszolgaság rendszerére vezethető vissza. A telepesek és gyarmatosítók eleinte a helyi (indián) lakosságot fogták kétkezi munkára, de mivel a bennszülöttek nem hozták a tőlük elvárt teljesítményt, a telepesek újabb munkaerő után néztek, és az afrikai gyarmatokról, Angolából, Mozambikból és Guineából fekete rabszolgákat hurcoltak be Brazíliába.
A rabszolgák sajátságos mozgás- és táncvilágot hoztak magukkal, melynek egyik alapvető jellegzetessége a ringó mozgás volt. Az idő múlásával a sanyarú megpróbáltatások, az elnyomás és az ültetvényes nagyuraktól elszenvedett kegyetlen büntetések hatására egyre erősebb lett bennük a szabadságvágy, ami végül az emberi jogaikért és méltóságukért folytatott harcban csúcsosodott ki. A kezdetekben, ha lehetőségük volt rá, megszöktek a senzalákból (sötét, ablaktalan kunyhó, amelyben a rabszolgák éltek), elrejtőztek, ahogy tudtak az őserdőben, majd quilombókat (településeket) alapítottak. Ezek között a leghíresebb a serra barrigai Quilombo dos Palmares volt (Alagoas állam, észak-kelet Brazília). Kevés volt a fegyverük, ezért szükségük volt arra, hogy kialakítsanak egy önvédelmi formát, amely segítségével ellen tudtak állni az ültetvényesek hatalmának. A túlélésükért küzdöttek és rákényszerültek, hogy valamiféleképpen felvegyék a harcot a gyarmati hadsereggel, ezért a tánc egyszerű mozdulatai harcművészetté alakultak át, ami később az ellenállás és az emberi méltóság szimbólumává vált.
A capoeira a népi tudás egyik megtestesítője, amit sokáig alulértékeltek és a története homályos volt, egyrészt, mert nagyon kevés írásos dokumentum létezett vele kapcsolatban, másrészt az elit rétegek politikai nyomást gyakoroltak ellene.
A capoeira – más népi hagyományokhoz hasonlóan (samba, candomblé, kézművesség, stb.) –fontos részét képezi a „népi” tudásnak, és ezáltal a népi ideológia kialakulásában is fontos szerepet kapott. A harcon keresztül új kulturális értékeket kerestek, és ezek segítségével megismerték és megértették a valós történetüket és eredetüket…
A SENZALA csoport néhány fiatalból jött létre a hatvanas években, akik a capoeira stílus tökéletesítését tűzték ki maguk elé. 1967-ben Rio de Janeiroban rendezték meg Brazília első capoeira versenyét, amelyet a fődíjról „Arany Berimbaonak” neveztek el. Az a csoport, amely három egymást követő éven keresztül képes volt megnyerni a fődíjat végül örökre megtarthatta azt – a Senzala csoport a nagyközönség megdöbbenésére képes volt háromszor megnyerni a bajnokságot. Ezt követően a csoport rohamos növekedésnek indult, egész Brazíliában egyre több tanítványra tett szert, a tagjai iskolákban, egyetemeken és sportklubokban oktattak. 1984-ben lehetősége nyílt a Senzala csoportnak arra, hogy megrendezze Párizsban az első európai capoeira-találkozót. A ma 47 éve fennálló csoport ettől a pillanattól kezdve nemzetközi hírnévre tett szert, és tovább terjeszkedett: ma megtalálható a világon mindenfelé, így Franciaországban, Angliában, Dániában, Svédországban, Olaszországban, Horvátországban, Ukrajnában, Szerbiában, Hollandiában, Németországban, Finnországban, Spanyolországban, Izraelben, Peruban, Kínában és most már Magyarországon is.
A csoport egyik alapító tagja és nagymestere Mestre Peixinho 63 éves, 48 éve capoeirázik.
